Ezekre a gondolatokra ébredtem...

Mikor azt mondja az Ige, hogy Isten orszàga tibennetek van, a legtöbbet mutatja meg, amit csak ember megkaphat. Megengedi, hogy helyzetek és próbàk során levetkőzzük a pokoli dolgainkat. Minden egyes dolog, ami történik velünk a földi életünk soràn, ezt a célt szolgàlja. Abba az irànyba haladunk, ami a legmélyebb szeretetünk, amibe lényegileg vàgyunk. Ez vagy a menny, vagy a pokol. És ebbe senki nem szólhat bele, ezt semmi nem vàltoztathatja el. 

Rejtegetjük a valódi lényünket magunk és màsok elől. Erre vannak a képmutató viselkedèsi formàk és tanult és megörökölt emberi szokàsok. De végül minden kiderül majd. Az igazi bölcsesség helyesen érteni, mi és miért történik velünk. Annyi minden beszél hozzànk nap mint nap és csak erről. Csak rúgódozunk a sorsunk ellen, holott csak meg kellene èrtenünk azt. Hogy a mélyben ott van a megértés. Ehhez csak a szemünket kell megnyitni. És abban a pillanatban megtaláltuk a kulcsot, az utat és az értést. 

Az örökkévalósàg helye szàmunkra itt készül a Földön, és csak ebben a felfogàsban van igazi értelme élni. Annak következtében, ahogy az igazsàghoz viszonyulunk legbelül, a menny vagy a pokol talàlja meg a szívünket és közli magàt. Onnan jön a tàmogatàs, amelyik valósàgot megszólítjuk. Az Ige a Kulcs a Menny felé. A Pokol felé menni nem kell az embernek segítség, hiszen mi eredendően ott fogantunk. Aki elvàgyódik abból, küzdeni fog. És a győzelemhez csak a Megváltàs segítheti hozzà az embert, ami a jogàt adja meg kitörnie.